|
|
|
DAY 1449 - DAY 1440
[ 09142003:1416 - day 1443 ]
Szóval van ez a dolog, hogy civilizáció.
Nem túl gyakori.
Túl sok munka.
Intelligens lények egy idő után megpróbálkoznak vele.
A Földön is megpróbálták.
Nem mindenki.
Sok itt a barbár.
A barbárok abban lelik örömüket, hogy pusztítják a civilizációt.
A civilizált világ nagy része viszont elnéző, és nem veszi észre,
hogy a barbárok és a civilizáció között nincs átmenet.
Pedig ez egy eléggé digitális dolog.
És ez így megy itt évezredek óta.
Mintha sejthártya lenne a civilizáció,
őrködik az entrópia ellen,
mert ez nem megy ingyen,
a kálciumionok elözönlenek mindent, ha lankad a figyelmünk,
de csinálni kell,
a narancsligetekért,
az autópályákért,
a jogállamért,
a felhőkarcolókért,
mindenért, ami nélkül lehet élni, de nem érdemes.
És most Normandia van,
nem Vietnám,
most Apache csatahelikopterek kellenek,
nem diplomatalimuzinok.Gondolják Neville Chamberlain császár lehetett volna Rómában?
És úgy kell vigyázni a civilizációra, hogy közben méltók maradjunk arra, hogy benne éljünk.
Benjamin Franklin mondta,
hogy aki a szabadságát feláldozza a biztonságáért,
az egyiket sem érdemli.
Szabadság.
Szerelem.
Pop-Tart.
Róma elbukott.
De Washington nem fog.
Szóval éljen New York.
És éljen Washington.
Éljen New Orleans.
Éljenek a narancsligetek.
Éljenek a felhőkarcolók.
Éljen a szabadság.
Éljen a szerelem.
Éljen a Pop-Tart.
És halál a barbárokra.
[ 09142003:1311 - day 1443 ]
Álomszép őszi nap, kék palatábla az ég,
az iskolabuszok már járnak, a levelek még várnak,
Tori vagy Thurston énekel,
Washinton egyik elegáns kertvárosában van mindez,
(Bethesdában)
2001 ősze van, szeptember hatodika,
vagy talán hetedike, egy kicsit imbolyog a gazdaság,
de azért alapvetően minden rendben,
(suhannak a mohazöld Z3-ak)
kettőt klikkelek a komputeremen és már repülök is New Orleansba,
magam alá húzom a lábaimat,
és nézem az ablakon át a viharfelhőket,
zúzódáslilák és villámlik a belsejükben,
(a Dél fényképezőgépei)
mennek át az autók a Pontchartrain-tó felett a 30 mérföldes hídon,
francia utcatáblák
és virágos kalapboltok
és osztrigás szendvicsek felé,
és hétfő hajnal van, szeptember tizedike,
képeslapokat írok a reptéren amik sosem érnek majd célba,
nézem a Pentagont felülről, billeg a szárnyunk,
és szerda reggel van, szeptember tizenkettedike,
álomszép palakék égbolt,
az iskolabuszok talán még nem járnak, a levelek már hullanak,
az egész világ olvadt alumíniumot nyelt
és fémes ízű a gyomrunk
és senki sem énekel.
[ 09142003:0214 - day 1443 ]
Ma nagyon itt vannak
a falak.
Látom ahogy vastagodnak,
tavon a jégpáncél,
rétegről rétegre,
bezárt pontyok odalent.<ennyi ILLATOT!>
[ 09132003:2209 - day 1444 ]
Nem, ma este nem a Diablóban, ma másféle zajról álmodom,
ma a Lancia Thesisben, puhán, deréktájon bizseregve,
világos őszi cipőben, minden suttog, hűtőszekrények éjszaka,
könnyeden végig az Andrássyn, lassú stroboszkóp lámpasor,
és akkor szóljon a zene is, miért is ne,
mondjuk Dire Straits, meg a Sonic Youth-tól a Washing Machine,
az egész lemez, a Diamond Sea-vel a végén,
őszi levelekben sétálós, délutáni alvós zene,
és át a Hősök terén, át hídon, át a ligeten, át a felüljárón,
ki az autópályára
(and we have just one world / but we live in different ones)
na és most finoman, egyenletesen rálépek,
120-160-200, huss!
a zaj hatalmasabb, fehérebb, tisztább
(i take my baby down the street / and i buy him a soda pop)
és most már nagyon suhan minden,
belégzésben megakadt légvétel,
és mondjuk becsukom a szemem
(sail into the heart of the lonely storm / and tell her that you love her eternally),
miért is ne.
[ 09112003:0737 - day 1446 ]
Kurt "Fates Worse That Death" c. könyvének címlapján a szerző egy virágzó napraforgómező előtt áll teniszpólóban és vigyorog, mint a vadalma.
Így is lehet vigyázni a civilizációra.
A linkre kattintva megfigyelhetik, hogy Kurt nem akarja megváltoztatni a napraforgómezőt, semmilyen szinten.
Ez egy fontos részlet.
Vigyázzanak Önök is a civilizációra!
A barbárok csak lehugyozni vagy felégetni tudnak egy napraforgómezőt; elvetni, csodálni és megfigyelni nem tudják.
A barbárok két éve ilyenkor már szorgosan csomagolták a kézipoggyászaikat, dugdosták a dobozvágó késeiket.
Szóval nem a levegőbe beszélek.
[ 09092003:0816 - day 1448 ]
Magyarországon 11.990 forintért (a mai árfolyamon 52 dollárért) vásárolhatok 512 Kbps sebességű internetszolgáltatást a Chello-tól.
Az Ars Technica mai híre szerint az Egyesült Államokban ugyanezért a pénzért 3 Mbps-t (azaz 3072 Kbps-t) kapok a Comcast-től.Ez most nyafogásnak tűnhet, de nem az. Nem a demokratikus jogállam intézményrendszereinek megkérdőjelezhetetlenségét kérem számon, 200 éves előnnyel szemben 14 év alatt nyilván nem lehet mindent finomra hangolni.
De ugyanazon a hardveren, ugyanazon szabványok szerint, ugyanazon az interneten miért kapok ugyanannyi pénzért hatszor lassabb szolgáltatást?
Olyan ez, mintha lenne egy Corvette-em, aminek a végsebessége Magyarországon nem érné el az 50 km/h-t.
Ami azért, valljuk be, nem az a teljesítmény, amiért hajlandók lennénk fizetni.[és akkor bele sem megyek, hogy Amerikában 50-egynéhány dollár az egy programozó órabére]
Fuk da systam! Mothafuckas! Yeeeeeeeaaah! Destroy! Destroy!
Hehehehe.
[ 09082003:0949 - day 1449 ]
Egy nem éppen tömegeket érintő, de létező fonetikai problémát szeretnék a T. Olvasó elé tárni:
Vajon hogy kell magyarul kimondani az Apple Computer UNIX-alapú operációs rendszerének a nevét?
Úgy van írva, hogy "Mac OS X". Angolul úgy kell mondani, hogy "mac oh es ten", viszont ez a hangalak egy magyar mondatba nehezen illeszthető az idétlenség veszélye nélkül. Hallottam ma valakit, aki úgy mondta, hogy "mekosztíz", de szerintem ez nem szép. Hallottam már a tartalmilag helytelen "óesiksz", illetve a szintén csetlő-botló "óestíz" alakot is.
Szeretettel várom ötleteiket.
- - -
Ajánlom közben a következő szó kimondását, hangosan, dallamosan, artikuláltan:
fénycsőfolyosó
Ugye milyen szép?